A TFT LCD kijelző elve

A folyadékkristályos kijelző nagyszámú folyadékkristályos kijelzőt jelent, amelyek többségét laptopokban vagy asztali számítógép-monitorokban használják. Ez vékonyfilm-tranzisztoros folyadékkristályos kijelzőként ismert, illTFT LCD. Ahogy az angol neve is sugallja, ennek a kijelzőtípusnak két fő összetevője van: egy vékonyréteg-tranzisztor és maga a folyadékkristály.

A TFT LCD-t kínaiul vékonyfilm-tranzisztoros folyadékkristályos kijelzőnek nevezik. A folyadékkristályos kijelző szürkeárnyalatos megjelenítéséhez feszültségszabályozás szükséges. Az a kijelző, amely vékonyréteg-tranzisztorokat használ a feszültség generálására és a folyadékkristály irányának szabályozására, aTFT LCD. A metszetszerkezet szempontjából a folyadékkristály két üvegréteg között helyezkedik el, amely párhuzamos lemezkondenzátort képez, amelyet CLC-nek (folyadékkristály-kondenzátornak) neveznek. Mérete körülbelül 0,1 pF, de gyakorlati alkalmazásokban ez a kondenzátor nem tudja tartani a feszültséget a képernyőadatok következő frissítéséig. Más szóval, amikor a TFT tölti ezt a kondenzátort, a feszültség nem tartható fenn a következő alkalommal, amikor a TFT ezt a pontot fel nem tölti, ami körülbelül 16 ms-ot vesz igénybe, tipikus 60 Hz-es képernyő-frissítési gyakoriság mellett. Ennek eredményeként, ha a feszültség megváltozik, a megjelenített szürkeárnyalat hibás lesz. Ezért a paneltervezésnél egy CS tárolókondenzátort (körülbelül 0,5 pF) adnak hozzá, hogy biztosítsák a feltöltött feszültség fenntartását a képernyő következő frissítéséig. Technikailag azonban maga az üvegen lévő TFT csak egy tranzisztorral készült kapcsoló. Fő funkciója annak meghatározása, hogy az LCD forrásmeghajtó feszültségét fel kell-e tölteni idáig. A feszültségszintet és a megjelenített szürkeárnyalatot mind a külső LCD-forrás-illesztőprogram határozza meg.